LÁBMUNKA

A sikeres tollaslabdázás elengedhetetlen feltétele, a megfelelő lábmunka.

Teljesen nyilvánvaló, hogy az ellenfél arra törekszik, hogy minden labdát a lehető legtávolabbra üssön attól a helytől, ahol állsz, így egyetlen lehetőség van arra, hogy elérd az ellenfél labdáit, hogy szeded a lábad, ahogy csak tudod.

A pontos és jó ütés alapfeltétele, hogy „időben ott legyél lábbal”.

Milyen a jó lábmunka?

A lábmunkád tehát akkor jó, ha gyorsan és minél hamarabb ott vagy a labdán.

Szökdécselhetsz, csoszoghatsz, ugorhatsz, csúszhatsz, mászhatsz, sasszézhatsz vagy rohanhatsz, mindegy, csak időben érjél oda az ellenfél ütéseire.

Mindaddig, amíg gyorsan el tudod érni a labdát, és gyorsan is ütöd vissza, amivel kapkodásra készteted az ellenfeled, a fenti mozgások bármelyikét alkalmazhatod, aszerint, hogy adott helyzetben neked, személy szerint, melyik mód felel meg a legjobban.

Emellett azonban nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a tollaslabdajátékban a lábmunkát, a pályán való mozgást illetően van néhány általános szempont, amit minden esetben szem előtt kell tartani.

Alapállás – a pályán a térdeidet enyhén behajlítva, kissé, azaz vállszélességben, terpesztett lábakkal, a sarkaidat enyhén felemelve, a lábfejed elülső részére támaszkodva (de nem láb újhegyen!!). állj.

Az ütődet ne lógasd, tartsd mindig magad előtt felemelve.

Ez az ütésre kész alapállás, amit félpályánál és középen kell elfoglalnod.

Ez a középhelyzet, amit alaphelyzetnek veszünk, nem egy állandó pont.

Valójában azt a helyet jelenti, ahol a labdát várod, és ahonnan elindulva az ellenfél ütéseit remélhetőleg el tudod érni.

Az alaphelyzeted helyén, a játék során, saját és az ellenfeled stílusához és erejéhez igazodva, változtathatsz.

Például, ha gond nélkül eléred, és jól ütöd az alapvonali hátsó labdákat, állhatsz kissé előrébb, közelebb az adogató vonalhoz.

A háló mögé, röviden és eléd érkező labdára - apró lépésekkel kezdj futni, (sasszézni), és a legutolsónál lépj egy nagyot előre az ütő oldali lábaddal. (Ha jobbkezes vagy, jobb lábbal, balkezesség esetén értelemszerűen fordítva)

Ezt az utolsó lépést nevezik angolul lunge-nak (ejtsd- landzs), azaz hirtelen kilépésnek,
(a vívásból véve a példát, mert nagyon hasonló - kitörésnek).

Az ütés időzítése akkor megfelelő, ha a belépéssel összhangban mozog a kezed.

Ahogy a lábad emeled az utolsó, hosszú lépéshez, ezzel egy időben nyújtsd ki az ütőt tartó karodat a háló felé, és végül pont akkor üsd meg a labdát, amikor a belépő lábad leteszed.

A térfeled közepén való ütés esetén – ha a tenyeres oldalra jön a labda, azzal a lábbal lépj ki az ütéshez, amelyik oldalon az ütőt tartod, tehát jobb - vagy bal lábbal.

A fonákodra érkező labda esetén mindkét lábbal kiléphetsz, attól függően mekkora a távolság közted és a labda között.

Ha messze állsz a labdától, jobban teszed, ha keresztbe lépsz, és balra elfordulva, majdnem háttal a hálónak, lépsz rá az ütésre.

Az alapvonalról történő ütésre – úgy állj be, hogy a csípődet és a válladat fordítsd el jobbra, (vagy balra) és addig lépj hátra, hogy a beeső labda mögé kerülj, és a tested előtt (maximum a fejed felett) tudjál ütni.

A leggyakoribb mozgásirányok

Ha csak nem érzed biztosan, hogy az ellenfeled hova üti a labdát,

minden ütésed után igyekezz visszaállni alaphelyzetbe.

Soha ne felejtsd el, hogy a tollaslabdázás legfontosabb alapeleme,

a megfelelő lábmunka. E nélkül nincs sem eredmény, sem fejlődés.

<<előzőoldal 1. oldal következő oldal>>